Az emberiség mindig is vonzódott a hegyekhez, hiszen a magas csúcsok hatalmas kihívást és lenyűgöző látványt jelentenek. Azonban a modern technológia előtt az embereknek nem álltak rendelkezésükre pontos mérőeszközök, hogy meghatározzák a legmagasabb hegycsúcs magasságát. A múltban erre különböző módszereket alkalmaztak.
A hegymászás és a magaslatok felfedezése mindig is kihívást jelentett az emberek számára. Az ókori görögök és arab matematikusok már használták a trigonometriai függvényeket, például a tangens, a szinusz és a koszinusz, hogy megbecsüljék a távolságokat és a magasságokat. Bár nem maradt fenn pontos módszerük leírása, az eljárásuk lényege a derékszögű háromszögek felrajzolásában rejlett. Az ókori időkben azonban nem álltak rendelkezésre olyan táblázatok, amelyek a modern szinusz és koszinusz trigonometriai egyenleteinek alapjait biztosították volna.
Később a trigonometria módszerei fejlődtek, de több mint egy évezredig nem történt jelentős előrelépés a mérések pontosságában. A felrajzolt háromszögek oldalhosszainak kiszámítása könnyebbé vált a trigonometriai függvények táblázatainak fejlődése révén, de a gyakorlati mérések ugyanolyan pontatlanok maradtak, mint korábban. Csak a 17. században sikerült figyelemre méltóan pontos hegymagasság-meghatározásokat elvégezni.
A barométerek és hőmérők fontos szerepet játszottak a hegyek magasságának meghatározásában.
