A rendszerváltás idején, 1990 szeptemberében Budapest adott otthont egy különleges szakmai eseménynek, amely a magyar építészközösség nemzetközi kapcsolatainak újjáélesztését célozta. A találkozó lehetőséget teremtett arra, hogy az országban élő és a világ különböző tájain dolgozó magyar származású építészek újra találkozhassanak, tapasztalatokat cseréljének és közös gondolkodásba kezdjenek a magyar városok és épületek jövőjéről.
Az 1990. szeptember 9. és 12. között megrendezett találkozó különleges jelentőséggel bírt. A vasfüggöny leomlását követően a magyar építészek számára újra elérhetővé váltak azok a nemzetközi szakmai kapcsolatok, amelyek hosszú évtizedeken keresztül korlátozottak voltak. A külföldön élő magyar és magyar származású szakemberek részvétele friss perspektívát és új ismereteket hozott a hazai építészeti gondolkodásba.
A találkozó dokumentálása fontos forrásmunkává vált a későbbi évtizedek számára. Bajnai László, a rendezvény krónikása részletesen rögzítette az eseményeket, az előadásokat és a szakmai vitákat. Az ilyen típusú dokumentáció különösen értékessé vált azok számára, akik az építészeti tervezés magyarországon zajló változásait kutatják vagy a rendszerváltás utáni építészeti gondolkodás alakulását vizsgálják.
A kilencvenes évek elején a magyar városfejlesztés és építészet új korszak küszöbén állt. A szocialista korszak tervezési gyakorlatát fokozatosan felváltották a piacgazdaság igényei és a nyugat-európai trendek. A budapesti találkozó résztvevői között voltak olyanok, akik már évek vagy évtizedek óta dolgoztak különböző országokban, így közvetlenül tapasztalták azokat a módszereket és megközelítéseket, amelyek a magyar szakma számára ekkor még újdonságot jelentettek.
Az esemény nemcsak szakmai jelentőségű volt, hanem érzelmi töltetet is hordozott. Sok résztvevő számára ez volt az első alkalom, hogy hosszú idő után újra találkozhatott kollégákkal, barátokkal vagy akár családtagokkal. Az építészeti szakma nemzetközi jellege különösen hangsúlyossá tette az ilyen találkozók értékét.
A rendezvény hosszú távú hatása abban is megmutatkozott, hogy elindított egy folyamatot a magyar építészeti közösség megújulása felé. Az itt megkezdett párbeszéd hozzájárult ahhoz, hogy a későbbi években intenzívebbé váljon a nemzetközi szakmai együttműködés, és a magyar építészet nyitottabbá váljon az újabb irányzatok és módszerek befogadására.
A dokumentált anyagok ma is tanulmányozhatók, értékes betekintést nyújtva abba a korszakba, amikor a magyar társadalom és szakmai közösségek újradefiniálták önmagukat. Az építészeti tervezés területén zajló változások tükrözték a tágabb társadalmi átalakulást is, amikor az ország új utakat keresett a jövő felé.
